Látszólag minden rendben

Máthé Réka Zsuzsánna 
tudományos segédmunkatárs, NKE Európa Stratégia Kutatóintézet

vilaggazdasag.jpg

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tegnap tette közzé legújabb Gazdasági Kilátások című kiadványát. Az elemzés összességében pozitív hangulatú, a kormányzati támogatásoknak, a gazdasági tevékenységek újraindításának, valamint a hatékony védőoltásoknak köszönhetően a világ gazdasági növekedése még ebben az évben felgyorsulhat.

Az előrejelzések szerint a globális GDP 2021-ben várhatóan 5,7 százalékkal nő, ám 2022-ben 4,5 százalékra lassul majd. Az elemzés szerint a globális GDP mára meghaladta a világjárvány előtti szintet, de továbbra is fennállnak termelési és foglalkoztatási különbségek az egyes régiókban, illetve az államok között.


Afganisztán tanulsága

Navracsics Tibor 
intézetvezető, NKE Európa Stratégia Kutatóintézet
afganisztan_kesz.jpg

Noha az Európai Unió közvetlen módon nem érintett sem az Afganisztánban korábban zajlott hadműveletekben, sem pedig a mostani kivonulásban, az uniós intézmények életét is felkavarták az ott zajló események. Nem csupán azért, mert a tagállamokon keresztül az Európai Unió is megérezte az amerikaiak által kezdeményezett evakuáció traumatikus jellegét, hanem azért is, mert az elmúlt napok ismét teljes hőfokra hevítették az Európai Unió stratégiai autonómiájának szükségességével kapcsolatos vitát.


Űrhajós-e jogilag Jeff Bezos és Richard Branson?

Bartóki-Gönczy Balázs 
adjunktus, az NKE Világűr Társadalomtudományi Kutatóműhelyének vezetője

vilagur_jog.jpg

Idén júliusban két amerikai milliárdos is saját fejlesztésű rakétával tapasztalta meg a mikrogravitációt, hétköznapi nevén a súlytalanságot. Bár nem ők voltak az első „űrturisták”, de fejlesztéseik előbb-utóbb elérhetővé teszik az „űrugrást” a lebegni vágyók számára, s az ebből folyó bevételek pénzügyi forrásai lehetnek az űrkutatásnak.

De vajon valóban elmondhatják magukról, hogy a világűrben jártak? Joggal hirdetik honlapjukon, hogy rakétáik segítségével bárki űrhajós lehet? Az alábbi értékelés a korántsem koherens nemzetközi és nemzeti jog szemüvegén keresztül igyekszik választ adni a kérdésre.


Vannak-e liberális oroszlánok?

Kis Norbert
fejlesztési rektorhelyettes, egyetemi tanár, NKE

 vannak-e_liberalis_oroszlanok.png

„A konzervatívok úgy gondolkodnak, mint az oroszlánok, a liberálisok pedig mint a bárányok.”

Ez a mottója az Evolúciós pszichológia a politikában, avagy hogyan fejlődött ki a konzervativizmus és a liberalizmus az emberben című könyvnek, amelynek szerzője egy anonim konzervatív [1]. Az evolúciós pszichológia lényege, hogy az emberi psziché és elme működését a többmillió éves túlélési és szaporodási küzdelem által meghatározottként értelmezzük. Eszköz lehet arra, hogy jobban megértsük miért alakult ki és dúl napjainkban is a megosztottság a konzervatív és a liberális felfogású emberek között. Én miért vagyok konzervatív, míg a szüleim és a legjobb barátom liberális? Lehet, hogy a jobboldali-baloldali kettősség mélyen gyökerezik az emberré válás szükségleteiben, és ezáltal maga a megosztottság is evolúciós szükséglet? A két politikai ideológiát ugyan csak a felvilágosodástól eredeztetjük, de a „kétféleség” mégis sokkal ősibb emberi vonás, vagy esetleg választás? Választás a biztonság versus szabadság, a rend versus komplexitás, a megszokás versus újdonság, a konformitás versus kreativitás vagy a lojalitás versus lázadás dilemmáiban. Az evolúciós pszichológia viszonylag egyszerű eredetmagyarázattal szolgál erre a kérdésre is. Eszerint szükségszerű, hogy kialakult a konzervatív és a liberális szembenállás, ahogyan a természet bárányt és oroszlánt is teremtett. Mindkettőnek megvolt a maga sikeres túlélési/szaporodási stratégiája, mi több a fejlődéshez mindkettőre szükség volt: az oroszlán-bárány párosra és a konzervatív-liberális párosra is.


Nehéz idők jönnek

Máthé Réka Zsuzsánna 
tudományos segédmunkatárs, NKE Európa Stratégia Kutatóintézet

penz_persely_valsag_kesz.jpg

Élesedik a feszültség Brüsszel és Budapest között. A politikai viták következményeként az uniós pénzforrásokra egy ideig nem számíthatunk. Mindez komoly hatással lehet a magyar gazdaságra.

Ma már senkit nem lep meg, hogy a magyar kormány, valamint az Európai Parlament és az Európai Bizottság között éles szemlélet- és értékrendbeli különbségek vannak. A csörték nem új keletűek, és idáig többnyire megoldódtak a viták, ám most úgy tűnik, hogy Brüsszel nem megoldást vagy kompromisszumot keres, hanem egy fájó pontra tapint: a zsebünkre.


Fészekrakás jegybanki forrásból

Krasnyánszki Ádám
gyakornok, NKE Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet

lakaspolitika_kesz.jpg

A pályakezdők mobilitási kihívásai

A kormány deklarált célja a szegénység felszámolása 2030-ra. A szegénység felszámolásához Magyarországon nagyobb volumenű társadalmi mobilitásra van szükség. Társadalmi mobilitás azonban nincs fizikai mobilitás nélkül, amely nemcsak minőségi utakat és tömegközlekedést jelent, hanem azt is, hogy egy tanulni vágyó diáknak van-e lehetősége szülőhelyét elhagyva egyetemi városban tanulni, ott ideiglenesen letelepedni, egyetem után magas hozzáadott értékű munkát végezni. Ehhez otthonra van szükség. Ha a kormánynak célja a szegénység felszámolása – ennek ellenkezője is legitim döntés, de a kormány már deklarálta ezt a célt –, akkor lakhatást kell biztosítani a mobilitás érdekében a megfelelő társadalmi csoportok számára.


Újabb európai pofon a határon túli magyaroknak

Tárnok Balázs
tudományos segédmunkatárs, NKE Európa Stratégia Kutatóintézet

tarnok-minority_kesz.jpg

Hat év után elutasított beadvány

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága 2021. június 17-én tette közzé döntését Pereszlényi Gyula felvidéki felperes ügyében. A per tárgya egy párkányi regionális televízió – szlovák nyelvtörvény szerinti – 2013-as megbírságolása volt egy kizárólag magyar nyelvű riport miatt. A strasbourgi bíróság hat év után, formai okokra hivatkozva utasította el a beadványt.

Az emberi jogi bíróság döntése azért is érthetetlen, mert formai hibák esetén a testület általában egy éven belül el szokta utasítani a keresetet. Strasbourgnak most mégis hat év kellett ahhoz, hogy megállapítsa az alaki hibát. Fiala-Butora János, a felperes jogi képviselője szerint a bíróság valójában el akarta kerülni az érdemi döntéshozatalt. Fiala-Butora hozzátette: „a nemzetközi kisebbségvédelmi szervezetek 30 éve nem bírnak áttörést elérni a kisebbségi jogok terén. […] Sokan emiatt csalódtak a nyugati intézményrendszerekben, és most a strasbourgi bíróság is beállt ebbe a sorba.


Katasztrófapolitika

Smrcz Ádám
tudományos segédmunkatárs, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Politika- és Államelméleti Kutatóintézet

smrcz_illusztracio_kesz.jpg

Niall Ferguson azok közé a történészek közé tartozik, akik szerint a történelem a politikai döntéshozatal legfőbb tanítómestere, ennek is köszönhető, hogy a katasztrófák és a politika viszonyáról szóló legújabb könyvét nagy várakozás előzte meg.

A kötet két fő tanulsága, hogy egyrészt minden rendszer másként reagál egy adott sokkhatásra, másrészt nincs (és soha nem is állt fenn) olyan katasztrófahelyzet, amely ne lett volna legalább részben politikai természetű. Míg az első állítás már-már álmosítóan közhelyes, a második valóságos hidegzuhanyként éri az olvasót: ugyan mi köze lehet egy vulkánkitörésnek vagy motorhiba miatt bekövetkezett légi katasztrófának a politikához? A szerző sajátos katasztrófameghatározásából következik, hogy nagyon is sok, ami pedig azt vonja maga után, hogy bölcs előrelátással (és megfelelő intézkedésekkel) a katasztrófák nagyrészt megelőzhetők.


Amikor a Facebook kapcsolja le a villanyt

Kutasi Gábor
Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet
facebook_tiltas_deposit_kesz.jpg

A Facebook és Ausztrália év eleji konfliktusa rávilágított: nemcsak a politikusok vagy egyes hírszolgáltatók (és magánszemélyek) érezhetik veszélyben a közösségi médiafelületre épülő tevékenységüket és bevételüket, de egy egész országgal is megtörténhet a „lekapcsolás”. S eközben könnyen áldozatul eshet az online térben működő kkv-szektor is.


Beszél-e az EU az energia nyelvén

Miszlivetz Áron James 
kutató, NKE Európa Stratégia Kutatóintézet

eu_energiapolitika_depositphotos_9112641_xl-2015_kesz.jpg

A kezdetek

Az Európai Uniónak (gazdasági közösségként) már a megalapításakor fontossá vált az energiapolitika mint béketeremtő eszköz. Mára pedig az egyik legjelentősebb globális tényező az energetika területén, nemcsak mint termelő és fogyasztó, de mint megújuló szereplő is.

Eleinte az 1951-ben megalakult Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK), avagy Montánunió célja a hadiipari alapanyagok (a szén- és acéltermelés) közösségbe szervezése. Ennek nem csupán racionális gazdasági alapjai voltak, hanem politikai célja is, hiszen Robert Schuman a béke zálogaként tekintett az ESZAK-ra. A francia külügyminiszter úgy vélte: az energiatermelési szolidaritás „nemcsak elképzelhetetlenné, de anyagilag lehetetlenné tenné” a háborút Franciaország és Nyugat-Németország között.


süti beállítások módosítása