Beszél-e az EU az energia nyelvén

Miszlivetz Áron James 
kutató, NKE Európa Stratégia Kutatóintézet

A kezdetek

Az Európai Uniónak (gazdasági közösségként) már a megalapításakor fontossá vált az energiapolitika mint béketeremtő eszköz. Mára pedig az egyik legjelentősebb globális tényező az energetika területén, nemcsak mint termelő és fogyasztó, de mint megújuló szereplő is.

Eleinte az 1951-ben megalakult Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK), avagy Montánunió célja a hadiipari alapanyagok (a szén- és acéltermelés) közösségbe szervezése. Ennek nem csupán racionális gazdasági alapjai voltak, hanem politikai célja is, hiszen Robert Schuman a béke zálogaként tekintett az ESZAK-ra. A francia külügyminiszter úgy vélte: az energiatermelési szolidaritás „nemcsak elképzelhetetlenné, de anyagilag lehetetlenné tenné” a háborút Franciaország és Nyugat-Németország között.

Az EU növekvő energiaigényei

Az energiapolitika elválaszthatatlan az EU zöld- és klímapolitikájától, hiszen a tagállamok állampolgárai által használt szolgáltatások és eszközök legnagyobb része energia alapon működik. A személygépjárművektől a közösségi közlekedésig, az otthonok energiaellátásától az élelmiszeripar-termelésig egyre több hálózatba kötött eszköz igényel energiát. Ellentmondás, hogy míg eszközeink energiahatékonyság szempontjából egyre jobbak, számuk exponenciálisan nő. A Cisco amerikai vállalat szerint 10 éven belül a hálózatba kötött eszközök száma elérheti az 500 milliárdot(!). Ebből is látszik, hogy az EU számára stratégiai kérdéssé válik az energiafüggetlenség.

Paradox módon, amíg az Európai Unió energiájának 60 százalékát külföldről importálja, addig 30 éve nem látott szintre csökkent az üvegházhatású gázok kibocsátási rátája. A károsanyagkibocsátás-csökkenés eredményének erősítését szolgálja a 2015-ben elfogadott Energiaunió Stratégia is. Ezen alapszik az Európai Zöld Megállapodás is, hiszen nem érhető el 2050-re a klímasemlegesség az energiarendszerek átalakítása nélkül.

Béketeremtő vagy geopolitikai eszköz?

Az energia nem csupán béketeremtő és az Európai Uniót egyesítő tényező, hanem geopolitikai eszközzé is vált a 21. században, ahogy arra a 2009-es ukrán-orosz gázvita is rávilágított. Ennek megfelelőn a 2021. június 15-i EU-USA csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozat megerősítette a közös energiakereskedelmet és a megújuló energiaforrások használatát, figyelembe véve a 2030-as és 2050-es dekarbonizációs célokat. Az újonnan létrehozott EU-USA Energia Tanács emellett energiastratégiai és energiabiztonsági kérdésekben is dönthet.

Úgy tűnik, hogy az Európai Unió az Egyesült Államok segítségével szeretné lerázni túlzott orosz energiafüggőségét. Az Európai Parlament, az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsa pár napja megjelent közös közleményében  is hangsúlyozta az Unió kiszolgáltatottságának ellensúlyozását. A közlemény arra is kitér, hogy az EU-orosz energiafüggőség radikálisan csökkenni fog a következő 10-20 éven belül az új beszerzési csatornáknak hála. Utóbbi csökkentené az EU egyoldalú kiszolgáltatottságát, s ennek része lesz új gázterminálok létesítése és a megújuló energiaforrások gyors terjedése is. Emellett az Egyesült Államok cseppfolyós gáz (LNG) exportjával kívánja ellensúlyozni az „orosz gázcsapokat”.

Csöbörből vödörbe?

A keleti és nyugati nagyhatalmak között elhelyezkedő Európai Uniónak óvatosan kell lavíroznia, hogy ne váljon új energiafüggőségek rabjává. Ehhez a nemrég megszavazott hétéves költségvetés mellett a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz is megfelelő alapot szolgáltathat.

Az új pénzügyi források megkövetelik a tagállamoktól a közösségi közlekedés zöldítését, valamint a transzeurópai gyorsvasút hálózatok fejlesztését. Természetesen a nagy lobbierővel és egyéni érdekekkel bíró tagállamok lassíthatják a folyamatot (így tett például Németország is). Korábban az EU ellenvetését fejezte ki a németek által vezetett Északi Áramlat II projekt megvalósítása kapcsán, mert úgy vélték, az nem javítaná érdemben a kontinens energiabiztonságát. Németország alapvetően komoly választás előtt állt, viszont – az „Energiewende” kudarca után – az energiabiztonságot helyezte az energiafüggetlenség elé.

Az energia jövője

A nukleáris energia gyors kivezetésével maradtak a rendkívül szennyező szénerőművek és az orosz gázimportfüggőség, amely továbbra is az árak emelkedését eredményezheti, s ez negatívan érintené a kelet-közép-európai régiót (is).

Az energia területén nehezen teremthető meg a megfizethető ár, a biztonságos ellátás, valamint az energiafüggetlenség közötti kényes egyensúly. Azonban az új technológiák és digitalizáció korszakában az emberek akár saját maguk is előállíthatják a számukra szükséges energiát. Komoly szerepet kaphat az otthon, mint fenntartható és önfenntartó rendszer, amely saját energiaigényét fedezi a megújuló energiaforrásokból.

Közös megoldások felé

Emellett az Európai Unió is komoly innovációs tevékenységet folytat az energetika területén. A Franciaország területén épülő, nemzetközi konzorciumban működő ITER (a latin szó jelentése: „az út”) magfúziós reaktor finanszírozása részben EU-s támogatással valósul meg. Amennyiben a vállalkozást sikerre viszik, úgy új korszakba léphet az emberiség: a végtelen mennyiségű hidrogén izotóppal korlátlan energia lenne létrehozható a bolygón.

Azonban a legfontosabb energiahordozóként funkcionáló beépíthető akkumulátorok tekintetében továbbra is várat magára az áttörés. A jelenleg is biztosi pozícióját betöltő Maroš Šefčovič által 2017-ben kezdeményezett Európai Akkumulátor Szövetség célja, hogy új típusú akkumulátorok kerüljenek kifejlesztésre. Ez elősegítené magas hozzáadott értékű munkahelyek létrehozását, valamint a gyorsan tölthető, hosszú élettartamú akkumulátorok gyártását, hosszú távon pedig forradalmasítaná az európai közúti, közösségi és vasúti közlekedést.

Az Európai Uniónak segítenie kellene a kontinens lakosságának felkészítését és energiatudatosságának növelését a következő években. A naponta átalakuló globális (energia)kereskedelem, a szüntelen geopolitikai küzdelem és a fokozódó innovációs versengés közepette az Európai Uniónak sajátos választ kell adnia energiaszükségleteinek fedezésére. A Bizottságon és a tagállamokon múlik, hogy időben eleget tesznek-e a közös vállalásoknak, hiszen a klímaváltozás hatásai már most érezhetők.

Az idő tehát sürget, a feladat pedig komoly. Az Európai Unióra jelentős munka hárul a következő évtizedekben. Remélhetőleg már a fenntartható energia nyelvén beszélve…

Az EU és Európa aktuális helyzetéről további cikkek ITT olvashatók.

További izgalmas, tudományos tartalmakért kattintson