Volt a proletár vezéreknek cselédjük?

Trádler Henrietta 
az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet ösztöndíjasa

Kun Béla cselédlányát, Széles Máriát 1919. szeptember 12-én, Újpesten letartóztatták. A vád ellene mindössze az volt, hogy a tanácskormány idején Kun Béla alkalmazottjaként teljesített szolgálatot.

A Magyarországi Tanácsköztársaság 1919. augusztus elsején megbukott, a politikai vezetők egy csoportja – köztük Kun Béla – elmenekült az országból. A kiszolgáló személyzet azonban itthon maradt, és szembesült a kommün összeomlását követő helyzettel. Sajtóhírek szerint Kun és felesége az utolsó napon, július 31-én egy nagyméretű, ruhaneművel és pénzzel megpakolt ládát bízott a háztartási alkalmazottra, bizonyos Széles Máriára (Mariskára) azzal az utasítással, hogy vigye azt el a házaspár régi barátjához, Péterfi István ügyvédhez. Amikor a cselédlány elment a Tanácsköztársaság idején Szovjetházként működő Hungária Nagyszállodába, hogy a ládát magához vegye, véletlenül benyitott az egyik szobába, ahol Sörös Ferenc, a szálló vezetője és Tímár Szeréna, Kun Béla titkárnője éppen a zsákmányt tartalmazó, pénzzel teli láda felett álltak. Sörös Ferenc meglepetésében, mert rajtakapták, amint megdézsmálja a lopott vagyont, megpróbálta megvásárolni a lány hallgatását: egy nagy köteg pénzt nyújtott át neki. Ezután megkérdezte tőle, mit akar. A cseléd egy kocsit kért, amivel Kun Béla holmiját Péterfihez tudja szállítani.

A fiatal nő kevéssel a kommunista hatalomátvétel előtt, 1919 februárjában szegődött el a Kun családhoz. A proletárdiktatúra kikiáltását követő napon, március 22-én munkaadójával az Astoria szállóba, egy hónappal később pedig a Hungária Nagyszállóba, azaz a Szovjetházba költöztek, ahol a Tanácsköztársaság idején a népbiztosok laktak. Kunék egészen a kommün bukásáig a Hungáriában tartózkodtak, innen siettek a pályaudvarra, hogy elhagyják az országot.

Széles Mariska tehát 1919 tavaszán és nyarán a Kun házaspárral a kommunista vezetők „főhadiszállásán” élt, majd a pár távozása után egyedül kellett boldogulnia.

Letartóztatása idején Széles 24 éves volt. 1895-ben született a Nógrád megyei Erdőtarcsán, innen, a Budapesttől körülbelül 60 kilométerre fekvő településről költözött a fővárosba. A 158 centiméter magas, kerek arcú, barna hajú és barna szemű lány csakúgy, mint szülőfaluja lakóinak túlnyomó többsége, római katolikus vallású, s mint a cselédlányok általában, vagyontalan volt. Hat elemit végzett, tudott írni és olvasni.

Széles Máriát orgazdaság és lopás elkövetésével vádolták meg. A peres iratok szerint a Hungáriából ellopott egy asztalterítőt, két asztalkendőt, tizennégy törölközőt, egy lepedőt, három párnahuzatot és egy gyémántköves aranykézelő gombot. A bíróság végül a lopás vádja alól felmentette, ugyanis a nála talált holmik eredetére vonatkozóan kellő magyarázattal szolgált. Orgazdaságért azonban nyolc havi fegyházbüntetésre ítélték, mert nem sikerült bebizonyítania, hogy nem volt tisztában a ládában talált pénz eredetével. A kommün idején a Kun családdal lakott, nyilvánvalóan pontosan tudott életük minden mozzanatáról.

Széles Mariska története különleges, hiszen – bár cselédlányként – a proletárdiktatúra első számú vezetőjének a háztartásába, a kommün központjába került, s közvetlen szemtanúként élte át az eseményeket. Azt is mondhatjuk, különleges helyzetű alkalmazott volt, aki egy meghatározó személy közvetlen közelében élt, jóllehet csak mellékszereplőként, mégis „láthatóvá” vált. Rövid, de kitüntetett időszakban cselédkedett Kun Bélánál. Sorsát felidézve feltehetjük a kérdést: Mi történt ezzel a nagyon sajátos társadalmi csoporttal, a házi cselédekkel a tanácskormány kikiáltását követően?

A házi cselédség sokáig nem tudott önálló érdekvédelmi szervezetet alapítani, azonban ez az I. világháborút követően megváltozott, és 1918 decemberében létrejött a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Háztartási Munkásnők Szakosztálya. Majd a Tanácsköztársaság kikiáltását követően megalakult a Háztartási Munkások és Munkásnők Országos Szövetsége, amely a cselédség első önálló szakmai szervezete lett. Ezzel együtt új nevet is kaptak, háztartási alkalmazottakká váltak. A különböző rendeletek során megszüntették a cselédkönyvet, előírták, hogy 16 év alatti lányok nem vállalhatnak munkát, egyben szabályozták a munkaidőt, melyet napi 10 órában határoztak meg, továbbá évi 15 nap szabadságot tettek kötelezővé a háztartási alkalmazottak számára. A Tanácsköztársaság idején számos terv született a társadalmi reformról, ezek között szerepelt a házi cseléd háztartási munkásnővé való átalakítása is.

A háztartási alkalmazottakat a Háztartási Munkásnő című lappal kívánták megszólítani, szervezetbe tömöríteni – kevés sikerrel, a sajtókísérlet mindössze három számot élt meg. Az oroszországi események fényében azonban mégis figyelemre méltó az újság létrejötte, mert az 1917-es forradalomban a cselédeknek különleges szerepet szántak. Az Orosz Birodalomban több százezer nő cselédkedett, és a bolsevik forradalom során a cselédek, valamint a konyhalányok lettek a női emancipáció kiemelt szimbólumai.

Érdekes volna tudni, vajon a rövid életű proletárdiktatúra hogyan befolyásolta az addig cselédlányként tevékenykedő több tízezer budapesti alkalmazott helyzetét? Annyi bizonyos, hogy Széles Mariska nem lépett előre a társadalmi ranglétrán, sőt egy életen át viselte azt a bélyeget, hogy ugyan csak néhány hónapig, de Kun Bélának dolgozott. A kommunista vezető nyilvánvalóan stigmát jelentett egykori környezete számára.

Kun Béla és családja nem törődött a hátrahagyott cselédlánnyal, akit a sajtóban meghurcoltak, több tucat negatív hangvételű cikk jelent meg róla. Kun Béláné visszaemlékezése szerint Mariska később nem kapott rendes állást, sőt a Horthy-korszakban a rendőrök a „zavaros eseményeknek” tekinthető megmozdulások idején felügyelet alá vonták. Széles Mariskát a Rákosi-korszakban elbocsátották az állásából, Kunné szerint még a nyugdíjat is megtagadták tőle. Az özvegy a Tanácsköztársaság bukása után negyven évvel, 1959-ben látta újra Mariskát, de ekkor már mint két nagymama találkoztak egymással.

A bejegyzés kibővített, jegyzetekkel is ellátott hosszabb változata ezen a linken keresztül érhető el.

Fotó forrása: Fortepan/Schmidt Albin

További izgalmas, tudományos tartalmakért kattintson