Az USA versenyjogi jogérvényesítő hatósága, a Federal Trade Commission (FTC) valamint 46 tagállam államügyésze (attornies general) a New York-i Letitia James vezetésével az elmúlt év decemberében párhuzamosan indítottak eljárást a Facebookkal szemben. Rendkívülinek mondható fellépésekről van szó. Az FTC beadványában  az igen szokatlannak számító strukturális beavatkozást indítványoz, nevezetesen, hogy válasszák le az Instagramot és a WhatsAppot a közösségi média szolgáltatótól. Vajon mi indokolja a szokatlanul kemény eljárásokat?

2021. február 14-én előrehozott regionális (autonóm közösségi) parlamenti választást tartottak Katalóniában, ahol a politikai élet fő törésvonala évek óta a katalán függetlenség támogatása vagy elutasítása mentén húzódik. Nem volt ez mindig így, az 1978-es alkotmányos keretek és főként az 1980-as években megszerzett hatáskörök sokáig elegendőnek tűntek, a 2000-es évek gazdasági nehézségei azonban változást hoztak. Már a 2006-os statútum (regionális alkotmány, amelyet a madridi törvényhozásnak is jóvá kell hagynia) jelezte Katalónia igényét egy új típusú kapcsolatra, de különösen a statútumot fontos részeitől megfosztó 2010-es alkotmánybírósági döntés után vált egyértelművé, hogy a katalán politikusok – és választók – jelentős része számára az 1978-as keret már nem elég. A távolodás fokozatos volt, de végül 2014-ben és 2017-ben már – el nem ismert – függetlenségi népszavazásokat tartottak Katalóniában, majd 2017. október 17-én ki is kiáltották a terület Spanyolországtól való függetlenségét.

Nimsz Vivien – Bányász Péter

 A koronavírus okozta gyorsabb ütemű digitalizációs fellendülés jelentős adat- és információbiztonsági kockázatokat vonzott maga után, amelynek során gyarapodtak a social engineering alapú támadások, kártékony szoftverek és az adathalászat gyakorisága. A távoktatással és a távmunka végzéssel jelentősen megnövekedett az emberek képernyő előtt töltött ideje, ezt kihasználva a potenciális támadók a legkülönbözőbb felületeken próbálják a kevésbé biztonságtudatos felhasználók személyes, banki adatait, kicsalni, legyen szó akár a digitális tanulást elősegítő videokonferencia szoftverekről, vagy éppen társkereső alkalmazásokról, amik Valentin-nap környékén különösen népszerűek. A társkereső alkalmazások esetében a csalások képlete egyszerű: a felhasználók mit sem sejtve regisztrálnak egy olyan párkereső applikációra, mint például a Tinder, majd a kevésbé biztonságtudatos egyéneket érzelmi manipuláció által megvezetik, így a csalók személyes, banki adatokat tudnak kicsalni, vagy akár konkrét pénzösszeg átutalását érik el. Ez a jelenség kitűnő példája a social engineering alapú támadásoknak.

„Nézze meg ezt a papírt. Ezen a papíron három hónap óta emberek százai dolgoztak. Én magam időben, fáradságban, energiában többet fordítottam rá, mint amennyi idő alatt s amennyi energiával meg lehet írni egy kétkötetes regényt, vagy meg lehet tervezni egy ötemeletes házat. (…) Legalább harminc hivatalszobában jártam vele, mindegyikben ült öt-tíz ember abból a célból, hogy ezt az aktát eredménnyel elintézzék. Az egész apparátus jót akart. Senki sem volt ellenem, mindenki mellettem volt, soronkívül ment az egész.” (Márai, 1929, 6.)

Amint azt Márai meglátásai is mutatják, a közigazgatás régóta fennálló deficitje, hogy nem tud teljes mértékben megfelelni a társadalom részéről támasztott formális és tartalmi elvárásoknak, képtelen a maga teljességében akceptálni és közigazgatási programmá „konvertálni” az állampolgári véleményeket. Abszolút megelégedettségre a közigazgatás természetesen soha nem tarthat igényt, de törekednie kell rá, hogy relatíve stabil helyzetet teremtsen, és a szolgáltatásait hatékony, nívós, a szolgáltatással érintett kör minél nagyobb megelégedését kivívni képes módon nyújtsa. A közigazgatási működés legfőbb orientációs pontja ugyanis a közfeladatok intézésének, illetve a közszolgáltatások nyújtásának törvényes keretek között történő, ugyanakkor hatékony és eredményes realizálása.

 
Az elmúlt évtizedek nagy felismerése a figyelem fontossága. A közgazdászok jó ideje a figyelem gazdaságról beszélnek, mivel a figyelem ritkább jószág, mint a munkaerő vagy a tőke, és ezért a vásárlók figyeleméért kell megharcolni a piacon. Igaz ez a politikai piacra is, ahol a radikális nyelvtől kezdve a stagecraftig sokféle módon igyekszenek a politikusok magukra vonni a szavazók figyelmét. Azonban a figyelemhiány problémája másképpen is bekerült a politikai gondolkodásba akkor, amikor a baloldalon az emberi jogokra alapozott igényeket felváltotta az elismerés igénye.

Lengyel szolidaritás és segítségnyújtás az 1956-os magyar forradalom alatt

1956. június 28-án sztrájkba léptek a poznańi munkások. Követelték, hogy fizessék ki az évek alatt felhalmozódó túlórákért járó fizetésüket. A sztrájk hamarosan utcai demonstrációvá változott. A tüntetők megostromolták és elfoglalták a városi pártházat, majd a tömeg az állambiztonsági szolgálatok épületéhez vonult, hogy kiszabadítsa a politikai okokból bebörtönzötteket.

A párt Politikai Bizottsága eközben Varsóban tanácskozott. Az Edward Ochab vezette grémium úgy döntött, hogy a katonaság bevetésével veri le a tüntetéseket. Poznańban hamarosan megjelentek a tankok. A vérengzésnek több mint hetven halálos áldozata és több száz sebesültje volt.

Pető Zoltán 
tudományos segédmunkatárs, NKE Molnár Tamás Kutatóintézet
 

Ottlik László (1895–1945) a két világháború közötti magyar politikai gondolkodás egyik meghatározó alakja volt. Életműve nem csak a szűkebben vett politikatudományra, hanem a szociológiára, esztétikára, jogbölcseletre és politikai publicisztikára egyaránt kiterjedt. A politika értelmének filozófiai mibenléte, a többség és a kisebbség fogalma, a tömeg és a modernitás kapcsolata, a szuverenitás vagy az államhatalom eredetének kérdése éppúgy foglalkoztatta, mint a demokrácia egy sajátos értelmezése, a korszellemnek megfelelő liberalizmuskritika, vagy a diktatúra a korban újnak számító típusainak: az olasz fasizmusnak és a német nemzetiszocializmus jelenségeinek értékelése. Korának tulajdonképpen összes, a politikával akár csak lazább viszonyban álló kérdése kapcsán megszólalt: ilyen volt az angol munkáskérdés, az amerikai kapitalizmus vagy a német jogbölcselet, Magyarország külpolitikája, vagy éppen a nemzetközi hatalmi erőviszonyok alakulása. Neve, mindennek ellenére, a mai magyar kultúrában még alig van jelen. (Ottlik Géza, a nála sokkal ismertebb magyar író az unokatestvére volt.) 

Nyugat-Európában az arisztokraták a hírességek közé tartoznak, a bulvársajtó pedig szinte minden mozdulatukat követi. A közép-európai régió posztszocialista országaiban azonban szinte teljesen ismeretlenek.

Ez a helyzet a kommunizmus korszakának egyik következménye, hiszen az elmúlt rendszerben az arisztokratákat megfosztották családi székhelyeiktől, sokan emigráltak, s akik maradtak, gyakran börtönben végezték, vagy nyomorúságos, nemritkán megalázó körülmények között tengették mindennapjaikat. Ezek a gondolatok vezetik be Alena Činčerová cseh dokumentumfilm-rendező Kék vér (Modrá krev) című sorozatát, amelyet 2017-ben kezdett vetíteni a Cseh Televízió, s amely nyolc arisztokrata család jelenkorát, csehországi – 1989 utáni – visszatérésének történetét mutatta be. A műsort akkor mintegy 7 millióan látták, a nagy sikerre való tekintettel pedig 2019-ben újabb nyolc családi portré készült el. A sorozat minden tekintetben adósságot törleszt – ahogy arra készítői is törekedtek –, s nem egy megfontolandó tanulsággal szolgál a cseh történelmet kevésbé ismerők számára is.