Először 50% felett a függetlenségpártiak – Választott Katalónia

2021. február 14-én előrehozott regionális (autonóm közösségi) parlamenti választást tartottak Katalóniában, ahol a politikai élet fő törésvonala évek óta a katalán függetlenség támogatása vagy elutasítása mentén húzódik. Nem volt ez mindig így, az 1978-es alkotmányos keretek és főként az 1980-as években megszerzett hatáskörök sokáig elegendőnek tűntek, a 2000-es évek gazdasági nehézségei azonban változást hoztak. Már a 2006-os statútum (regionális alkotmány, amelyet a madridi törvényhozásnak is jóvá kell hagynia) jelezte Katalónia igényét egy új típusú kapcsolatra, de különösen a statútumot fontos részeitől megfosztó 2010-es alkotmánybírósági döntés után vált egyértelművé, hogy a katalán politikusok – és választók – jelentős része számára az 1978-as keret már nem elég. A távolodás fokozatos volt, de végül 2014-ben és 2017-ben már – el nem ismert – függetlenségi népszavazásokat tartottak Katalóniában, majd 2017. október 17-én ki is kiáltották a terület Spanyolországtól való függetlenségét.

A 2021. február 14-i választásra azt követően került sor, hogy a spanyol Legfelsőbb Bíróság 2020. szeptember 28-án hivatalvesztésre ítélte Quim Torra katalán elnököt, a katalán parlament elnöke pedig előrehozott választást kezdeményezett az eredetileg 2021 decemberében esedékes szavazás helyett. A járványhelyzetben megtartott szavazás katalóniai viszonylatban alacsony, mindössze 53,5%-os részvételi aránnyal zajlott – a 2017-es szavazáson ez még 79,1% volt – de ez még így is lényegesen magasabb, mint a 2020. decemberi romániai parlamenti választás 33,3%-os, a 2020. októberi litvániai parlamenti választás 47,5, illetve 38,9%-os, a 2021. januári portugál államfőválasztás 39,3%-os és a szintén február 14-én rendezett koszovói parlamenti választás 47,1%-os részvételi arányai, mutatva a katalóniai választók elkötelezettségének magas fokát. 

A választást Spanyolország „Müller Cecíliája”, a katalóniai választásokért a spanyol egészségügyi miniszteri posztról lemondó Salvador Illa vezette Katalóniai Szocialisták Pártja (PSC) nyerte 23%-os eredménnyel, 33 mandátummal az összesen megszerezhető 135-ből. A PSC az országosan kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) katalóniai fiókszervezete, amely a spanyol állam egységének elvét vallja, ezért érvelhetett úgy Illa február 14-én este, hogy a pártja választási győzelme azt mutatja, miszerint Katalónia Spanyolország része akar maradni.

Az optimizmusa azonban túlzottnak tekinthető, ugyanis – habár megosztott erőkkel, de – a katalán függetlenségre törekvő pártok a történelem során először épp ezen a választáson szerezték meg a leadott szavazatok többségét. A legnagyobb politikai erejük – első alkalommal – a Katalóniai Köztársasági Baloldal (ERC) párt (ízlelgessük ezt a nevet a Spanyol Királyságban), amely 21,3%-ot és a PSC-hez hasonlóan szintén 33 mandátumot szerzett. Harmadik helyen futott be a jobboldali függetlenségpárti Együtt Katalóniáért (Junts) 20%-os eredménnyel és 32 mandátummal, ötödiknek pedig a „katalán országok” (Katalónia, Valencia és Baleár-szigetek) függetlenségéért küzdő, szintén baloldali CUP-G a maga 6,7%-os eredményével és 9 megszerzett mandátumával. A függetlenségpárti erők összesen 74 mandátumot szereztek, vagyis jóval többet, mint a parlamenti többséghez szükséges 68 és többet mint a 2017-es 70 mandátum, amikor először szereztek többséget a Generalitatban.

A spanyol jobboldal teljesen átalakult Katalóniában 2017 óta: az akkor 25,4%-kal győztes Ciudadanos most mindössze 5,6%-ot szerzett, míg a korábbi országos jobboldali spanyol váltópárt, a Katalóniában hagyományosan gyenge Néppárt (PP) csak 3,9%-ot. Bejutott viszont a katalóniai parlamentbe a szélsőségesen spanyol nemzetállami alapon álló, bevándorlásellenes és euroszkeptikus Vox, amely 7,7%-os eredményével 11 mandátumot szerzett. Rajtuk kívül még egy párt, a baloldali, katalán kérdésben nem elkötelezett En Comú Podem jutott be a katalán parlamentbe 8 képviselővel.

Habár Illa a választást követően megkísérelte az ERC-t egy baloldali kormány létrehozására rábírni – hisz összességében a baloldali erők többséggel rendelkeznek a katalóniai parlamentben – az ERC azt üzente, számukra a függetlenség erősebb hívószó a politikai ideológiánál és ezért kezdeményezték a katalán függetlenségpárti erők koalícióját.

Az eredményeket látva valószínűsíthető, hogy a katalóniai társadalom és politikum függetlenség kapcsán tapasztalható mély megosztottsága a jövőben is megmarad, sőt a katalóniai lakosság függetlenség iránti támogatásának számokkal igazolható növekedése egyre nagyobb nyomást helyezhet minden érintett félre. Így hamar eljöhet az idő, amikor Madridnak kínálnia kell valamit Katalóniának annak érdekében, hogy ellensúlyozza egy újabb függetlenségi népszavazás megtartására irányuló szándékokat.

További izgalmas, tudományos tartalmakért kattintson