Sorbán Kinga
Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézetének munkatársa
Májusban egy tizennégy éves genti lány öngyilkossága rázta meg a belga közvéleményt. A tinédzser nem sokkal azt követően vetett véget életének, hogy egy öt főből álló csoport szexuálisan bántalmazta, a bűncselekményről készült felvételeket pedig megosztották a közösségi médiában. Az elkövetők maguk is fiatalkorúak: a legfiatalabb tizennégy, a legidősebb tizenkilenc éves. A belga eset számos kérdést felvet. Az egyéni elkövetői felelősségen túl, ilyenkor gyakran a közösségi média is a támadások kereszttüzébe kerül, hiszen olyan felületet jelentett, ahol az elkövetők más formában is folytathatták az áldozat bántalmazását.
18+ a közösségi platformokon
Általában véve az erotikus tartalmak, pornográf felvételek közzététele az interneten nem tilos, egyes közösségimédia-szolgáltatók, videómegosztók mégis eltérően viszonyulnak hozzájuk. Vannak olyan platformok, amelyek a felhasználási feltételeikben kifejezetten tiltják a meztelenséget ábrázoló tartalmak feltöltését (ilyen például a Facebook, az Instagram és a YouTube is). Más platformok toleránsabbak, és nem tiltják a meztelenség vagy a pornográfia közzétételét (ilyen a Reddit nevű közösségi fórum vagy – a magyar szolgáltatók közül – a Videa). Ezen felül vannak olyan platformok is, amelyek kifejezetten pornográf tartalmak megosztása céljából jöttek létre (például a Pornhub). Míg az első csoportba tartozó szolgáltatók aktívan igyekeznek kiszűrni a felhasználási feltételeiket sértő tartalmakat, utóbbiak csak akkor, ha felhasználói panasz érkezik, illetve ha erre konkrét jogszabály kötelezi őket.
Szexuális visszaélések
Sajnos korántsem elszigetelt eset, hogy szexuális erőszakról készült felvételek kerülnek a világhálóra, ahonnan aztán nehezen (vagy sok esetben egyáltalán nem) lehet eltávolítani azokat. A szexuális tartalmakkal kapcsolatos visszaéléseket alapvetően két nagy csoportra oszthatjuk.
Az első csoportba azok a visszaélések tartoznak, ahol már magának a szóban forgó tartalomnak a létrejötte is bűncselekmény eredménye. Ilyenek a szexuális erőszakról készült felvételek, de a tizennyolc éven aluliakról készített pornográf felvételek is, amelyeknek az elkészítése gyermekek szexuális bántalmazásának minősül, s ekként büntetendő.
A másik csoportot azok a visszaélések képezik, amelyeken felnőtt emberek közötti, beleegyezésen alapuló aktus látható, ám a videó vagy kép elkészítésébe – és/vagy annak nyilvánosságra hozatalába – valamelyik fél nem egyezett bele. Ezeket közzétételük teszi jogsértővé. Utóbbira példa az úgynevezett bosszúpornó, amely a hozzájárulás nélkül közzétett szexuális felvételeknek egy speciális csoportja. Ez esetben az intim felvételt kifejezetten azzal a céllal hozzák nyilvánosságra, hogy az áldozatot lejárassák, nyilvánosan megszégyenítsék, megalázzák. Gyakran – de nem minden esetben – korábbi partnerek (akik sérelmezik a párkapcsolat megszűnését) teszik közzé a felvételt.
Az interneten mindegyik típus előfordul, s Európában a platformok nem kötelesek proaktívan (maguktól) keresni és szűrni ezeket a tartalmakat. Csak akkor kell eltávolítaniuk egy felvételt, ha felhasználói panasz, állami, rendőrségi megkeresés vagy bírósági határozat nyomán észlelik annak jelenlétét.
Védőhálót az áldozatoknak
Nicholas Kristof New York Times-ban megjelent expozéja (az egyik legnagyobb pornóvideó-megosztót vizsgálva) szomorú képet vetített az olvasók elé a hasonló oldalak működéséről. A főként pornográf tartalmaknak helyet adó oldalon külön szekciója volt az erőszakot ábrázoló videóknak (rape videos), illetve a fiatalok, tinédzserek szereplésével készült felvételeknek. Nagyobb része ezeknek a videóknak a hozzájárulásukat adó nagykorúak részvételével készült, megrendezett jeleneteket mutatott be, viszont jelentős részük – aggasztó módon – valós szituációkban készült.
A legtöbb közösségimédia-szolgáltató és videómegosztó kiemelten figyel a szexuális tartalmakkal kapcsolatos visszaélések megakadályozására, a panaszok kezelésére és a tudomására jutott tartalmak mielőbbi eltávolítására miután a közelmúltban több, nagy nyilvánosságot kapó, közfelháborodást keltő ügy is napvilágra került. A jogszabályi kötelezettségektől függetlenül a nagyobb platformok mind végeznek automatikus tartalomszűrést a felhasználási feltételeikbe ütköző tartalmak moderálása érdekében, s – mivel a jogellenes tartalmak többnyire ellentétesek ezekkel a belső szabályzatokkal is – ezeket hamar észlelik is.
A gyermekpornográfia kiszűrésére hatékony eszköz a Google által fejlesztett CSAI Match rendszer, amely videók esetében, valamint a Microsoft által fejlesztett PhotoDNA, amely képeknél alkalmazható. Mindkét rendszer egyedi digitális azonosítót (hash-t) rendel a gyermekpornográfiaként azonosított felvételekhez, az újonnan feltöltött videókat, illetve képeket pedig összeveti egy, a már azonosított felvételeket tartalmazó adatbázissal, s egyezés esetén azonnali jelzést küld. Hasonló technológiát vezetett be a Facebook a hozzájárulás nélkül feltöltött felvételek felismerésére, azzal a különbséggel, hogy itt maguk a felhasználók tölthetik fel a szolgáltató adatbázisát azokkal a magukról készült felvételekkel, amelyeket nem szeretnének a nyilvánosság előtt látni.
Szélmalomharcban az internettel
Hiába azonban a szolgáltatók igyekezete és a felhasználói panaszokra adott gyors reakció, az internetre felkerült jogsértő szexuális tartalmak eltávolítása szélmalomharc. Az újrafeltöltések mértéke exponenciálisan növekszik, így még a gyors reakcióidő ellenére is előfordulhat, hogy mire a szolgáltató leszedi a tartalmat, azt már többen látták. Ráadásul egyre több az új jogsértés is: a brit bosszúpornó segélyvonal 63 százalékos emelkedést tapasztalt a bejelentések számában az elmúlt évben, az Europol pedig a gyermekek szexuális kizsákmányolásával kapcsolatos tartalmak számának növekedéséről számolt be.
Nem mindegyik közösségimédia-platform hoz intézkedéseket annak érdekében, hogy jogsértő tartalmak ne kerülhessenek fel a felületére. Számos olyan kisebb szolgáltató működik, amely nem fordít kellő figyelmet a felhasználói panaszok és a jogsértő tartalmakkal kapcsolatos megkeresések kezelésére. Sőt az interneten számos olyan – nem is feltétlenül közösségimédia-platformként működő – weblap található, amely kifejezetten illegális tartalmak megosztására jött létre. Erre példa a 2020 márciusában lekapcsolt DarkScandals, amelyre a felhasználók saját, szexuális erőszakról készített felvételeiket is feltölthették.
Nem ritka, hogy az ilyen jogsértő tartalmakat kínáló weblapok a sötét weben működnek, vagy olyan külföldi szerverre települnek, ahol utolérhetetlenek. Utóbbi kapcsán magyar eset is felidézhető: 2010-ben Jóri András, az akkori adatvédelmi biztos feljelentést tett az excsajok.hu valamint expasik.hu oldalak üzemeltetői ellen, amiért azok az érintettek hozzájárulása nélkül (gyakran elérhetőséggel együtt) tettek közzé erotikus jellegű, becsmérlő kommentárral ellátott felvételeket. Az oldalak eltűntek a magyar internetről, palaui domain címről azonban még ma is elérhető a portálok újabb változata.
Mit lehet tenni a jogsértő szexuális tartalmakkal szemben?
Noha a jelenleg alkalmazott szűrő rendszerek rengeteg tartalmat ki tudnak szűrni, ezek az eszközök nem nyújtanak százszázalékos védelmet. A legfontosabb tehát a prevenció, vagyis annak elérése, hogy ezek a felvételek el se készüljenek.
A megelőzésnek fontos eleme az offline térben a szexuális edukáció, az online térben pedig a digitális tudatosságra nevelés, tehát annak tudatosítása, hogy intim felvételek hozzájárulás nélküli elkészítése és közzététele nagyon súlyos hátrányt okozhat az azokban szereplőknek. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy az ilyen tett nemcsak elítélendő cselekedet, hanem több európai országban már bűncselekménynek is minősül.
