Kultúrharc az amerikai iskolákban a „…talanítás” jegyében

Nem túlzás kijelenteni, hogy az utóbbi időszakban az amerikai társadalom felülről való megváltoztatásának sajátos kísérletének lehetünk tanúi, amely mondhatnánk posztmodern módon puha erőkifejtéssel, de annál hatékonyabb és hosszan tartó hatással zajlik, hiszen a populáris kultúra, és az akadémiai szféra intellektuális csatornáin és immár a közoktatás színterén keresztül áthatja egész Amerikát, sőt tágabb értelemben a nyugati civilizáció társadalmait is. Elég hacsak a legutóbbi esetre, Dr. Seuss (Theodor Geisel) népszerű amerikai rajzfilm, képregényíró műveinek eltüntetésére gondolunk burkolt rasszizmus vádjával, illetve, ha felidézzük számos szépirodalmi mű, művészeti alkotás visszamenőleges tartalmi és stiláris átszabásának, torz konformizálásának eseteit napjaink vitatott szempontrendszerei alapján.

A címben jelzett furcsa, hiányos igenév nem elírás, hanem a 21. századi amerikai társadalomban, és különösképpen az oktatási rendszerben jelentkező trendre, jelenségre való utalás, amely olyan ködös eszmeiségű, többnyire fosztóképzős címszavakat használ, mint: mítosztalanítás (demystification), fehér előjogfosztás (depriviligized whiteness), dekolonizáció, érzékenyítés, előítélet és ítélkezés-mentesség (being non-judgemental) sokszínűség, befogadás, nem fehér és nem-bináris olvasat (non-white, non-binary narrative), posztkolonialista történelmi újraértékelés (postcolonial historic reinterpretation). Tulajdonképpen mindezen eszmék keretrendszereként immár közel négy évtizede felsejlik a háttérből a  kritikai fajelmélet  (critical race theory) Richard Delgrado és neje Jean Stefancic megfogalmazásában 1989-ből, valamint az interszekcionalitás (intersectional paradigm) Kimberley Crenshaw New York-i afroamerikai jogászprofesszor jogszociológiai terminusa és a köréjük felépített igencsak ködösen értelmezett társadalom-leíró kritikai elméletek. Crenshaw szerint az egymásra ható és egymást átfedő különféle kisebbségi identitások (gondoljunk pl. egy karibi-afroamerikai transznemű nőre) akár egymást erősítő tényezők is lehetnek a hatásgyakorlásban és az érdekérvényesítési harcban a berögzült, öröklődött fehér felsőbbrendűségre, intézményesült rasszizmusra és keresztény patriarchális rendszerre épülő amerikai társadalomban.

Az alábbiakban röviden, kivonatosan áttekintjük e sokrétű, és többnyire baloldali (neomarxista) ideológiai tartalommal rendelkező elméletek, szlogenek mibenlétét és lehetséges következményeit, amelyek az új Demokrata párti Biden adminisztráció hivatalba lépése óta korábban nem tapasztalt erővel, céltudatossággal immár washingtoni politikai hátszéllel fejtik ki hatásukat, elsősorban az oktatási szféra területén.

A közvélekedéssel ellentétben az Egyesült Államokban nem létezik egységes oktatási rendszer (többnyire önkormányzati illetve tagállami hatáskör érvényesül), míg az amerikaiak többsége által igencsak fenntartásokkal fogadott szövetségi kormányzati előírások, irányelvek csak kisebb részben (de nem elhanyagolható módon) befolyásolják az oktatási intézmények életét. Ellenben a helyi oktatást irányító politikai elit eszmeisége és a pedagógusok szakszervezeteinek állásfoglalása annál nagyobb mértékben meghatározza a regionális kerettantervek tartalmát, és többé-kevésbé burkoltan az iskolák politikai indoktrínációját is. Mindez már számos esetben tetten érhető Amerika-szerte az ultra-liberálisnak tartott Kalifornia állam oktatási minisztériumától az észak-karolinai Durham városka oktatási bizottságáig, akik immár faji és nemi identitásokat egyenlősítő iskolai akciócsoportokat hoztak létre szankcionálási jogkörökkel is felruházva azokat.

A szövetségi előírások értelmében az állami anyagi dotáció elfogadása esetén a helyi oktatási intézményeknek kötelességük követni és tantervbe integrálni a szövetségi oktatáspolitikai irányelveket. Legyenek azok a radikális, poszkolonialista történelmi átértelmezés-elméletek a marxista Howard Zinn történész széles körben terjesztett tankönyvei, avagy Nicole Hanna-Jones fekete polgárjogi harcos, publicista Pulitzer-díjjal is jutalmazott, ellenben botrányos üzenetű és felettébb sekélyes tudományosságú 1619 Project című esszéje és oktatóprogramja, amely ahistorikus módon a fekete faji-alapú történelmi revizionizmust hirdeti amerikai diákok százezrei számára, több mint 3500 állami iskolában Amerika-szerte.

Biden elnök 100 napos kormányzásának valószínűleg legellentmondásosabb és legbotrányosabb intézkedésének bizonyult az 1964-es Polgárjogi Törvény (Civil Rights Act) VI. fejezetének februári módosítása az Equality Act, avagy a 2021. évi Egyenlőség törvénytervezet révén. Biden elnök első intézkedéseinek nyomán  az állami középiskolák mosdóinak transzneműsítése és a transznemű katonák és sportolók ügyének kormányzati támogatása is komoly társadalmi visszhangra lelt az Egyesült Államokban, de ez a módosítás sokkal mélyebbre szándékozik majd hatolni ebben a mélyen megosztó témában. A törvénymódosítás rendelkezéseinek értelmében az állami iskolák mellett még a jóval konzervatívabb és autónom egyházi oktatási intézményekben is kötelező lesz a különféle nemi identitású diákok elfogadása, ügyük támogatása, illetve az igencsak vitatott és megosztó LMBTQ+ témák és gender narratívák elfogadása, sőt tantervi megjelenítéses is. Nyilvánvalóan komoly társadalmi és jogi csatározás várható ebben a társadalmilag felettébb megosztó ügyben, amely valószínűleg a konzervatív többségű Legfelsőbb Bíróságon fog végződni, hiszen két gyökeresen ellentétes eszmerendszer, világnézet feszül egymásnak, ahol visszatetsző módon a Kongresszus mellett az iskolák váltak a másodlagos hadszíntérré. E szembenállásban egyrészt megfigyelhető a szövetségi törvény mögött meghúzódó erőteljes nemzetközi szervezettségű LMBTQ+ lobbi, a konzervatívok által csak ultra-liberálisnak és botrányosnak vélt politikai elképzelések tárházával, a faji és gender identitások kihangsúlyozásának vágyával és elismertetése igényével az interszekcionalitás elve mentén (nem tudni mekkora valós társadalmi támogatottsággal). Másrészt mindezen törekvéseknek egyre határozottabban ellenszegül az amerikai társadalom mintegy harmadát kitevő (körülbelül 100 millió polgár) konzervatív, vallásos lakosság értékrendszere, igénye és joga az 1791-es Jogok Törvénye (Bill of Rights) szabad vallásgyakorlást biztosító első alkotmánykiegészítése (First Amendment) alapján, amelynek úgy formájában, mint tartalmában ellentmond az új polgárjogi törvénymódosítás az egyházi oktatási intézmények tekintetében.

A sokat emlegetett változatos kritikai elméletek, radikális történelmi, filozófiai és irodalomelméleti narratívák elterjedése és térfoglalása látszólag csak napjainkban a 21. század elejére ért a csúcspontra, ugyanakkor már jóval korábban az 1970-es évek elején jelentkeztek mindazok a témák, amelyek ma már nagypolitikai támogatást élvezve mondhatni a főárambeli (mainstream) kultúra részévé váltak. Az újbaloldali amerikai szellemi irányzat a francia, nyugat-német neomarxista kritikai elméletek nyomvonalán az 1968-as párizsi és kaliforniai egyetemi lázadások nyomán kapott igazán lendületet és néhány évtized alatt jelentős mértékben meghódította az akadémiai szférát, olyan egyetemi origó pontokkal, mint a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem (UCLA) vagy a New York-i Columbia Egyetem. E faji, nemi és társadalmi igazságosságot és egyenlőséget hirdető kritikai elméletek (social justice & critical theories) hátterében, közös attribútumként, nagy általánosságban kijelölhetjük a kulturális hegemóniára törekvő újbaloldali (neomarxista) eszmeáramlatot. Ennek elismert nagymestere volt többek között Louis Althusser, Theodore Adorno és legfőképpen Antonio Gramsci, akinek szellemi öröksége igencsak kimutatható az amerikai és nyugati baloldali értelmiségi elit törekvéseiben. A több-kevésbé gramsciánus kulturális, intellektuális és immár politikai dominanciára törő, térfoglaló szellemiség tetten érhető az új amerikai szövetségi oktatáspolitikai célkitűzésekben és a fent említett elméletek, irányzatok törekvéseiben egyaránt, elsősorban a hasonló kérdésekre és eszmeiségre jóval fogékonyabb (demokrata többségű) tagállamokban, mint Kalifornia, Oregon, New York vagy Wisconsin. Christopher Rufo konzervatív véleményvezér és woke trendkutató szerint Kalifornia az iránymutató az új típusú, úgynevezett felvilágosult (woke), progresszív baloldali mozgalom térhódításában. Tudniillik a kaliforniai oktatási minisztérium új szakpolitikai irányelvtervezete szerint át kell gondolni és radikálisan átalakítani a társadalmi egyenlőségek témakörét és a történelem, társadalomismeret, kisebbségi tanulmányok diszciplínák oktatását Kalifornia több mint tízezer állami iskolájában az új „korszerű társadalmi és tudományos” elvárásoknak megfelelően. Angela Onwuachi Willig, nigériai amerikai jogászprofesszor a Bostoni Egyetem dékánja úgy véli, hogy az amerikaiak új nemzedéke immár sokkal érzékenyebb és befogadóbb az új megközelítések és elméletek iránt, amelyek elutasítják a fehér férfiak dominanciájára és kirekesztésre alapuló angolszász gyökerű amerikai magkultúrát. Véleménye szerint egy progresszív, új társadalom születésének lehetünk tanúi, amely feltehetőleg igazságosabb lesz, mint az intézményesült rasszizmusban fogant elődje, és ez nem a kritikai fajelmélet hirdetése, hanem már maga az új amerikai valóság.

Hasonló véleményekkel szembehelyezkedve éles kontrasztként, az amerikai konzervatívok értékelése szerint egy radikális, újbaloldali társadalmi átalakítási kísérlet zajlik az Egyesült Államokban, amelynek szándékában áll zavaros ideológiája alapján mindent újraértelmezni, átalakítani és végső soron lebontani, ami igazán fontos az átlag amerikaiak számára, úgymint hagyományos nemi szerepeket és családmodellt, keresztény felekezeteket, valamint a patriotizmus, alkotmányos vallás- és véleményszabadság jogát és eszméjét.

Amint a nagyon népszerű (liberális) televíziós műsorvezető Bill Maher is nemrég megjegyezte, és ebben nagyon sokan egyetértenek vele, e sajátos politikai kultúrharc végletesen meggyengítheti az amerikai társadalmat és kulturális versenyképességet (soft power resilience), különösebben a feltörekvő rivális nagyhatalom, Kína ellenében, amelynek igencsak hátrányos politikai következményei is lehetnek úgy Amerikára mint az egész nyugati világra nézve.

James A. Lindsay társadalomelemző, a nagysikerű Cynical critical theories könyv szerzőjének megfogalmazásában napjaink Amerikájában a woke-mozgalom, a kritikai elméletek és a minden szinten megnyilvánuló, ellenvéleményeket elnémító kultúra (cancel culture) révén, tulajdonképpen egyfajta amerikai „leninizmus 4.0.” eszmeáramlat érvényesül az újra felfedezett Gramsci szellemi öröksége nyomán. Amint ismert a végső soron politikai célokért zajló kultúrharcnak a leghatásosabb terepe nem más, mint maga a kultúra és nem mellesleg a jövőt meghatározó alapintézmény: az iskola.

Photo by Jason Rosewell on Unsplash

További izgalmas, tudományos tartalmakért kattintson